Hullámtörés

Egy bükfürdői hotelépület rekonstrukciója

Az épületfelújítások terén nem szabad megfeledkeznünk a huszadik századi építészeti hagyatékról. Szerencsére a témával egyre többen foglalkoznak az építész szakma berkein belül. Műemlékfelújítás tematikánk részeként most az A4 Stúdió munkáját, egy bükfürdői hotel megújulását mutatjuk be az OCTOGON magazin 181-es, (2023/1-es) számából.
 


Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém írni egy különös hotelépület felújításáról. Karel Hubáček épületét hét év építés után 1973-ban adták át az egykori Csehszlovákiában, a Liberec városa feletti hegycsúcson. A 2006-ban UNESCO világörökségi védelem alá került kilencven méter magas Ještěd torony különös formájával, az Otakar Binar tervezte belsőépítészeti értékeivel együtt egyszerre idézi meg Délkelet-Ázsia egzotikus építészetét és az űrkorszak sci-fi futurizmusát. Alsó szintjein lévő szállodaszobáinak jellegzetes repülőgép-ablakai kapcsán olvastam arról, hogy az egykori szocialista országok belföldi turizmusát kiszolgáló hotelek gyakran éltek ezzel a megoldással, ami nem pusztán a pihenés és kikapcsolódás igényét szolgálta, hanem a szocialista állampolgárokban azt az illúziót kelthették, mintha egy valódi külföldi, sőt nyugati utazáson vehetnének részt: valódi repülőkön, hajókon ülhetnének, ablakaik a Copacabanára néznének. Egyfajta manipuláció volt ez a hatalom részéről a szabad világ felé, ami azonban a kreatív építészek számára több lehetőséget biztosított arra, hogy a tucattervek szürke tömegvilágától eltérve kísérletezzenek egyfajta korszerű, „nyugatias” esztétikával, noha a technológiai feltételeke ehhez nem is voltak minden esetben ideálisak. Elég csak Tillai Ernő 1978 és 1983 között épült Hotel Ezüstpart szállodájának homlokzati rendszere gondolni, ha a hotelműfajban rejlő kreatív szabadságra keresünk példát a szocializmus éveiben. De hogyan kerül a képbe Herbert Warnke elvtárs Bükfürdőn? 

Genosse Warnke a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség (FDGB) elnöke volt 1948-tól egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig. Szakszervezeti aktivistaként azonban már a náci hatalomátvétel előtt, 1932-ben képviselővé választották a Reichstagban. A háború alatt Svédországba menekült, majd az NDK megalakulása után került a szakszervezeti szövetség élére és lett Lenin-renddel kitüntetett nagy hatalmú pártvezető. Nem csoda tehát, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) 1977-ben Bükfürdőn nagypaneles technológiával felépített új szállodáját hivatalosan SZOT Herbert Warnke Gyógyüdülőre keresztelték.

Itt aztán történetünk folytatódhatna akár a hazai szakszervezeti üdültetésről, a SZOT hotelláncának épületeiről és a szocialista reláción belüli csereüdültetés mikéntjéről szóló gondolatokkal. Vagy az NDK-ban dolgozó magyar vendégmunkások életkörülményeit bemutató, illetve a Magyarországon nyaraló NDK-s lányok férfihencegésben legendássá tett szabados vágyait taglaló bekezdésekkel, valamint a Magyarországon nyaraló kelet- és nyugatnémet rokonok, családtagok találkozóiról. Folytathatnánk írásunkat a nyaralni Magyarországra érkező, majd a budapesti NSZK nagykövetség kertjébe bemászó, végül a Páneurópai Piknik keretében Ausztriába menekülők történeteivel, azonban írásunk szempontjából talán ennél fontosabb, ami a kies Müritz-tó partján történt.

Itt, pontosabban Klink an der Müritzben adták át ugyanis 1975-ben a kétezer ágyas FDGB Herbert Warnke szakszervezeti üdülő épületét, ami jellegzetes, csillag alakban strukturált, három épületszárnyával messze a szocialista NDK építészeti színvonala felett állt. Sőt, a német egyesítés után is népszerű szálláshelyként üzemelt, noha az immár kapitalizálódó viszonyok között az új tulajdonosok nem igazán költöttek korszerűsítésre, így a bútorzat és szolgáltatások folyamatos leépülése után végül 2015 szilveszterének másnapján az épületből ki jelentkezett az utolsó vendég is. Sajnos hazai összefüggésben is igencsak ismerős módon hiába fogott össze a helyi közösség fiatal építészekkel, művészettörténészekkel egy későmodern építészeti érték megmentése érdekében, az FDGB Herbert Warnke Hotel kapcsán a műemlékvédelmi hatóságok minden műemléki besorolási kérelmet elutasítottak, és az egykori szakszervezeti hotel épületét 2017. szeptember 28-án, 15 órakor, egy szakszerűen kivitelezett robbantás kíséretében eltüntették. 

 


Noha az elmúlt években műemlékvédők, urbanisták és építészek egyre hangosabban és hatékonyabban állnak ki a közép-, illetve későmodern építészet hazai emlékeinek védelme érdekében, valójában sajnálatosan több kudarcról, bontásról, tervszerű lerohasztásról, lelketlen átépítésről hallunk mint valódi értékmentő sikerről. Ráadásul, ahol megmenekül egy-egy 60-as, 70-es, 80-as években épült ház, ott sincs garancia arra, hogy a manapság előírt szigetelési, gépészeti rendszerek, az elérhető építőanyagok, térhasználati igények, kitűzött profitcél elérése és alkalmazása után elégedettség tölti el az egykori épületekért és értékekért aggódókat. 

A rendszerváltás után a bükfürdői SZOT Herbert Warnke Gyógyüdülőt a közeli Répce folyó nyomán keresztelték át Hunguest Hotel Répcére, majd egy évtizeddel később mellé épült a Répce Gold épülete. Végül a 2020-as években kezdődő rekonstrukció nyomán az épületek immár Hunguest Bük néven közös entitást képeznek: az egykori Répce a „keleti szárny”, a később épült Gold a „nyugati szárny”. A Kendik Géza vezette A4 Studio és a belsőépítészeti terveket jegyző PONT co.lab tervezői tehát arra kaptak felkérést, hogy a hetvenes években épült, a kilencvenes években némi ráncfelvarráson átesett hotel „keleti szárnyát” újítsák meg.


Az épületről készült archív fotókat, képeslapokat nézve az a benyomásom támad, mintha itt is a korábbiakban leírtakhoz hasonlatos formai inspiráció kissé bátortalan alkalmazása volna tetten érhető az eredeti épülettervben, ugyanis a hét emelet magas épület dimenzióit, ablakritmusát, illetve a tetőn látható gépészeti idomot, a üvegezett spirális lépcsőház üveghengerét, a bejárati homlokzaton látható körablakok sorát, a kabinszerű szobákat mintha egy kéményes óceánjáró szállodahajó felépítménye inspirálta volna. Kissé a főtömeg tengelyére merőleges alacsonyabb épületrész betonelemei, zömöksége, szürkesége is valamiféle kikötői mólót idéznek, de a bejárat feletti egykori kettős betonívbe is könnyen belelátható egyfajta hullámvonal, amit a mostani felújítás hajóorrszerűen ívelt előtetője váltott fel.

Talán nem belemagyarázás tehát, hogy a tengeri utazás vágyának hajóforma álomképe öltött itt testet a hetvenes években, amit a mostani felújítás is tiszteletben tartott, noha az épület homlokzati színezését, illetve a szobák franciaerkélyeinek színes üvegkorlátjait elnézve mintha szállodahajónkat immár naplementés derengés színezte volna át. Tiszteletet érdemlő tehát, hogy a felújítás építészeti koncepciója a fő formai elemeket, a hotelhajós karakterjegyeket megőrizte, aminek egyik legszebb részlete a „hajó” tatjaként pozicionált üveghenger, amit szerencsére nem tettek tönkre valamiféle energetikai szabványokat követő burkolattal. 
 


A közép- és későmodern épületek megőrzése kapcsán nem pusztán az eredeti építészeti szellemet elpusztító korszerűsítő átépítés jelent veszélyt, hanem a gyakorta „retrónak” nevezett szerepjátszó stíluselemek átgondolatlan, divatosnak, trendinek szánt, ugyanakkor súlytalan alkalmazása. Bükfürdőn az építészeti rekonstrukció megtartva-megőrző alapvetése mellett rendkívül figyelemreméltó a belsőépítészeti stiláris narratíva látványos végeredménye, ami rendkívül magabiztosan kerülte el a „retrózás” csapdáját. Oláh Nikolett belsőépítész és a szobákban látható faliképeket, a közösségi terek tapétáit jegyző Kuthi Anikó grafikus a hatvanas évek elején kibontakozó op-art geometriai és színdinamikai rendszerét adaptálta a szálloda belső tereibe. Ez esetben nem az optikai érzékcsalódásra apelláló kompozíciókat, hanem a letisztult, minimalista, gyakran ívekbe görbülő, a víz, sőt a fürdő gyógyvizeit idéző megoldásokat látunk a falakon, amelyek ívelt, lendületes, csavarodó vonalvezetései gyakran a szobák és a közösségi terek bútoraiban is visszaköszönnek.


Üdvözlendő, hogy nem esztétikai, a képzőművészeti formaelemeket imitáló idézetek, utánérzések sorát reciklálják a tervezők, hanem egy olyan belsőépítészeti koncepció felfrissülő együttesét láthatjuk, ami képes negédes, olcsó nosztalgiázás nélkül egy fél évszázaddal ezelőtti időszak korszerűségére rámutatni. Zárásként: nem állítanám, hogy az A4 Studio és a PONT co.lab megtalálta volna a bölcsek kövét, a minden zárba illő kulcsot a közép- és későmodern építészet megőrzendő örökségéhez, de talán a tervezés során nem is ez volt a céljuk. Ugyanakkor a Bükfürdőre pihenni vágyók messze az átlagos feletti esztétikai élményt kapják, ami mindenféleképpen megérte az erőfeszítéseket. 

 

Az OCTOGON magazin 181-es (2023/1-es) hagyományosan műemléki lapszámában sok egyéb mellett a Pyxis Nautica és az Optinvest Zrt. által belsőépítészetében felújított Breitner-házzal, a Vékony Tamás / Bayer Construct tervezésében újjászülető Andrássy úti Karsai-palotával, a Hegedűs  Zsolt / Centralwood által jegyzett Vasvári Pál utcai zsinagóga megújulásával találkozhattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

2023/1 181. lapszám - Octogon

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

185 lakásos épülettel bővül a BudaPart

185 lakásos épülettel bővül a BudaPart

Megkezdődött az előregisztráció a BudaPart Otthonok ’F’ lakásaira.

Így nézne ki az Országos Széchényi Könyvtár új épülete az A4 Stúdió tervei szerint

Így nézne ki az Országos Széchényi Könyvtár új épülete az A4 Stúdió tervei szerint

A koncepciót beválasztották a S.ARCH nemzetközi építészeti konferencia döntősei közé.

Hirdetés