Hirdetés

A Paradigma Ariadné installációja Ipolytarnócon.

Hirdetés

A 100 Szikra Művészeti Hét ember és természet esszenciális kapcsolatát keresi a művészet eszközein keresztül. Idén a Esterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Karának hallgatói mellett a Paradigma Ariadné is készített egy installációt, amely az Ipolytarnóc környéki tájat használja a kritikai regionalizmus nyújtotta lehetőségek újraértelmezésére. Szemelvények az építészeknek a tárgy tervezése közben folytatott beszélgetéseiből.

A Paradigma Ariadné egy stílusoktól és irányzatoktól független építész stúdió, ahol az építészeti produktum mindig valamilyen módon kontextualizál. Általában ez a kontextualizálás teremti meg azt az extra tartalmat, amely egyedivé teszi stúdiónk terveit, akár házról, bútorról vagy városépítészetről van szó. Ez időnként látható eredménnyel jár, mert a kontextus esetleg konkrét épített környezet vagy táj, máskor pedig nem, mert a „kontextus” olyan elméleti vagy történeti közeg, amelyekkel kapcsolatban a kontextualizáló hivatkozások nem a fizikai környezetben, hanem könyvekben, vagy szájhagyományban keresendőek.

A Ferdeház mindkét kategóriába tartozik, hiszen úgy szembeötlő az állítása, és a tájjal való kapcsolata, hogy közben igyekszik utalni és értelmezni is annak elméleti környezetét: a kritikai regionalizmust. Kenneth Frampton 1983-as, a Yale Egyetem építészeti periodikájában, a Perspectában publikált esszéje élesen állt ki az építészetet akkor átható későmodernnel kapcsolatos univerzalitással, és az arra adott posztmodern válasszal szemben. A harmadik utas megközelítés pedig egy jel-, szimbólum- és iróniamentes építészet meghatározásához vezetett. Frampton maga nevezte ezt a megközelítést az arriére-garde pozíciójából fakadó építészetnek, azaz olyannak, amely nem előre tör, hanem megkésett, és ebben a minőségében alternatívát mutató.

Ezen megközelítése a kritikai regionalizmusnak természetesen csak az 1980-as, 90-es évek összefüggéseiben érthető. Ma már kevésbé kitapintható, hogy a modernizmusból kiutat kereső építészetek melyike tekinthető avantgarde-nak, konzervatívnak vagy éppen megkésettnek. Néhány dolog azonban a történeti kontextus nélkül is áll a kritikai regionalizmussal kapcsolatban: a föld és a táj adottságainak elfogadása, a szerkezetben rejlő tektonikus logika éltetése, ebből következően pedig az épület vizuális megjelenésének, szerkezetének, valamint építőanyagának szoros kapcsolata. Egyfajta pre-digitális What You See is What You Get hozzáállás.

A Ferdeház koncepciója ehhez a kritikai regionalista értelmezési kerethez egyetlen kérdést szegez: Tisztelheti-e egy ház a tájat úgy hogy domesztikálja azt? Lehet-e még szikárabban értelmezni egy ház tájhoz való kapcsolatát annál, ahogyan azt Frampton megközelítette?

Az emberi létezés összefonódott a vízszintességgel. Ha egy ház kívülről ferdének is tűnik, belülről teljesen, vagy kisebb-nagyobb lépcsők segítségével vízszintes felületekből áll, hogy ülni, aludni, dolgozni lehessen benne. Ez az a domesztikáció, amit a kritikai regionalizmus jegyében született épületek maguk sem tudtak hátra hagyni. A ház esztétikáját és szerkezetét képesek voltak a táj kényszerítő ereje mögé sorolni, de a mindennapi emberi létezés kívánalmait nem.

Ezzel szemben a Ferdeházban a táj totálisan uralkodik, a ház szerkezetén és emberen egyszerre, függetlenül attól, hogy az ember a ház építője vagy használója éppen, ezzel pedig az épület csatlakozik azokhoz a nem emberközpontú megközelítésekhez is, amelyek áthatják a kortárs filozófiai vitákat.

Ebben a totális értelmezésben ugyanis a ház tervezése és építése is átitatódott a táj logikájával. A szerkezeti rend felépítésének célja az volt, hogy gátolja a ház lecsúszását a lejtőről, és azt, hogy a ház egyes keretei feldőljenek építés közben. Az építéshez használt segédszerkezetek pedig egészen eltértek a vízszintes házak építéséhez használt segédszerkezetek logikájától: A ferde tájra állítható pontos derékszög meghatározása értékesebb képesség volt az építés hat napja alatt, mint a vízszintes meghatározása. A libellákat el lehetett dobni. Az épület minden elemének logikája a tájból és annak lejtéséből következett.

Ám ha szigorúan olvassuk Kenneth Framptont, akkor nem nagyon lehet eldönteni, hogy a Ferdeház része az általa előtérbe helyezett építészetnek, vagy sem. A fentebb kifejtett logikai kapcsolat miatt a ferdesége naiv érzékenységgel teremt kapcsolatot a tájjal, miközben a belépő látogatókat mosolyra fakasztja, amely a tájat végletekig komolyan vevő burkolt iróniából is fakadhat. Ha valami pedig élesen távol állt Frampton marxista, ellenálló tájértelmezésétől, az az irónia.

A Ferde ház így tehát egy beszélgetésre invitáló épület, amely megannyi belépési küszöböt enged meg a ház látogatói, értelmezői számára. Egyszerre tud gyermekek felszabadító játszótere lenni, amely nem kell hogy többet tudjon annál, hogy lelkesen szaladjon valaki végig benne, hagyva magát a lejtés adta erőknek, és egyszerre tud annak a bizonyos 1983-as Perspecta publikációnak egy vitát generáló manifesztációja lenni.

A Paradigma Ariadné amellett teszi le a garast, hogy „az utóbbi megközelítés záloga a mindennapi élményeket nyújtó építészetnek”.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Építészeti stúdió és design brand az idei Highlights of Hungary jelöltjei között

Építészeti stúdió és design brand az idei Highlights of Hungary jelöltjei között

Biogazdaság, hátizsák vagy esetleg egy építészeti stúdió lesz a befutó? Inspiráló alkotások a hazai kreatív világból, szavazni február 10-ig lehet.

Elindult az Othernity honlapja

Elindult az Othernity honlapja

A Ludwig Múzeum sajtótájékoztatóján jelentették be a Velencei Biennále magyar pavilonjáról készült honlap elindulását.

Szabadulni a magyar építészek ősfrusztrációjától

Szabadulni a magyar építészek ősfrusztrációjától

A közelmúlt építészeti öröksége és nemzetközi kontextus a Velencei Biennálé magyar kiállításán.

Hirdetés