„Szimmetrikus, mint egy templom. Titokzatos, mint egy csűr. Ragyog, mint egy palota.”

Az elkövetkező időszak kiemelt beruházása a Magyar Építészeti Múzeum és Központ épülete lesz, amely egy házban hivatott sűríteni a magyar építészet esszenciáját. Egy ilyen kaliberű épület megtervezése hatalmas felelősség és presztízs: építészként olyat alkotni a jelenbe, ami egyszerre karolja fel a magyar építészettörténet legfontosabb korszakait, és olyan karakteres koncentrátumot képez, ami méltán képviseli a szakmát, releváns ma és időtálló a jövőre nézve. A december 11-én kihirdetett 1. díjas pályaművet a BIVAK stúdió tervezte a Tér és Forma Szegeddel közösen. 


A BIVAK stúdió fiatal építészeit, Vass-Eysen Áront és Máté Tamást másfél éve még a Feltörekvők című cikksorozatunkban mutattuk be. Eleinte olyan kisebb léptékű munkáikkal lopták be magukat a szívünkbe, mint a mobil szaunájuk. Tavaly megjelent Manuális gondolatok című könyvükbe alkotói látásmódjukat, skicceiket, akvarelljeiket és makettjeiket fűzték össze, aztán az idén átadott Pápai Református Kollégiummal már a nemzetközi szakma figyelmét is felhívták magukra. A Magyar Építészeti Múzeum és Központ épületével most meglepően bátor és ambiciózus tervet alkottak. Egyszerre grandiózus, mégis mértéktartó, extravagáns, mégsem túldíszített, kívül színes, belül letisztult.

Az épület egyszerre ötvözi az organikus és a modern építészet, a mesterséges intelligencia és a kézműves hagyományok, valamint a paraszti és az urbánus kultúra elemeit. Leglátványosabb gesztusa a hatalmas, Zsolnay kerámiával burkolt tetőszerkezet, amelynek színátmenetét az eozin máz ihlette, és egy mesterséges intelligencia program generálta. A pontszerű nyílásokon keresztül napközben kintről befelé, sötétedés után bentről kifelé áramlik a fény. 


Egy olyan lehengerlő terv született, amely a mezőny legnagyobb esélyeseit is maga mögé szorította, a megépülését követően pedig a városszövet új színfoltja lehet. Következzen az építészek leírása a pályamunkáról: 

 

Kontextus

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ a Kárpát-medence legjelentősebb építészeti közgyűjteménye, a magyar építészet egészének reprezentációját ellátó intézmény. A magyar építészet meghatározó alkotóinak és alkotásaik dokumentumainak felkutatásával, gyűjtésével, kezelésével, illetve a magyar örökségvédelem intézményi szintű archiválásával, örökségvédelmi kutatással és dokumentálással foglalkozó központ a Városligeti fasor és a Bajza utca által határolt tömbben, a Millennium örökségének továbbfejlesztése révén az elmúlt évtizedben az ország és a főváros kiemelkedő kulturális negyedévé varázsolt Városligettől rövid sétatávolságra találta meg méltó helyét. Az egykori Herczel és Grünwald szanatóriumok megújuló épületei, a helyreállított Walter Rózsi villa és az új épület alkotta campus szellemi kapcsolatrendszerét az épületek és a közvetlen szomszédos református templom és parókia, az evangélikus gimnázium és templom alkotói jelölik ki. 

A Walter Rózsi villát Fisher József és felesége Pécsi Eszter tervezte, báró Herczel Mór szanatóriuma Quittner Zsigmond munkája, a későbbi átalakításokon Ray Rezső, Pogány Móric, Tőry Emil dolgoztak; a szomszédos református templom és parókiaegyüttes tervezője Árkay Aladár, az evangélikus iskolaépület és templom Pecz Samu alkotása. Ebbe a szellemi örökség meghatározta térbe helyezzük el a Magyar Építészeti Központ és Múzeum új főépületét, amely archetipikus formájával nagyvonalú kortárs épület, tetőfelületének kialakításával egyúttal mély főhajtás a történeti korok mesterei és egy olyan időszak előtt, amely tradíciót és modernitást egységben látva hozta létre a magyar építészet máig meghatározó, nemzetközi mércével is kiemelkedő alkotásait. 

  

Az új főépület szimmetrikus, mint egy templom, titokzatos, mint egy csűr, ragyog, mint egy palota. Építészeti történetek és titkok őrzője a pajta-szerű tömeg, amely telepítésével reflektál a Városligeti fasor kertjeiben álló szomszédos villákra.

Az épület a Herczel- és Grünwald szanatóriumok léptékéhez igazodik, azok mintájára szabadon álló telepítéssel. Tömör tetőfelületével azonban markánsan különbözik a telken lévő többi épület architektúrájától, ezzel is jelezve belső tartalmának különbözőségét, ettől válik kontextusában jelszerűvé. Az épületegyüttest alkotó markáns elemek – a főépület, a két egykori szanatórium épület, a Walter Rózsi villa és az új spacebox – által meghatározott köztes szabad tér a kompozíció egyenrangú része.


A markáns, szigorú tömeg tetőfelülete egyedi, égetett, lüsztermázas cserép héjazatot kap, melynek plasztikus felületén a nap- és holdfény minden napszakban különleges irizáló hatást kelt. A tető alatt rejtező nagyvonalú térben sok kisebb világ – konferenciaközpont, kiállító- és találkozó terek –szervesülnek egésszé az idelátogató szakmabeliek és az érdeklődő közönség felfedezésére várva.

Legyen ez a 2.600 négyzetméteres tetőfelület és 40.000 darab unikális cserép a magyar kézművesség és építőmesterség ünnepe Budapest szívében!


 



Területalakítási, elhelyezési és építészeti koncepció, beépítési paraméterek
 

A telek központi részére állított szabadon álló főépület osztja fel a területet reprezentatív és funkcionális egységekre. Kijelöli a megérkezés útvonalát, a zöldfelületeket, a város felé megnyitott előteret és lehatárolja az alkotó udvart és a kiszolgáló tevékenységek tereit. Az épületek és a köztes terek alkotta ‘campus’ a környező beépítés ritmusába illeszkedik úgy telepítését, mint léptékét tekintve. A Városligeti fasort szegélyező telkeken épült villák az utcafrontról visszahúzódva, az utca tengelyére merőlegesen mélyen benyúlnak a környező tömbökhöz képest jóval nagyobb kertek belsejébe. A tömbbelsőbe helyezett főépület ezzel egyező karaktert mutat a Városligeti fasor felé, míg a Bajza utca felől a visszahúzódó főtömeg által szabadon hagyott előkert a Reformációi emlékparkra, illetve az ezt keretező Evangélikus Gimnázium épülete által képzett teresedésre reagál – egyúttal teret biztosítva, hogy a Walter Rózsi villa hófehér kubusa is megfelelő hangsúlyt kapjon az összképben. 


Úgy helyeztük el az új főépületet, hogy a Városligeti fasor és a Bajza utca felőli feltárás, az intézménybe való megérkezés egyaránt emblematikus látványt mutasson. A Bajza utca felől kialakított közhasználatra megnyitott, fákkal, növényekkel gazdagon borított városi téren keresztül mutatja a főépület a hosszabbik „arcát”, ez szolgál az együttes reprezentatív bejárataként. A Városligeti fasor felől érkezve az épület a két szanatórium épület között, mintegy történeti keretbe ágyazva, hátrébb húzódva jelenik meg a rövidebb, pavilon-szerű homlokzatával. A Bajza utca felől jórészt új telepítésű ligeten, itt a fasor irányából a meglévő vegetáción keresztül tárul fel az épület látványa, szintén szabadon álló tömegként.
 

A főépület olyan nyitott fedélszék átirat, mely a reprezentatív közösségi és az általános látogatói funkciókat foglalja magában. Ez az intézménybe való megérkezés központi tere. Látszó, plasztikus szerkezetét gazdagon átjárja a fény. A belső héj alatt többrétegű funkcionális programot helyeztünk el “ház a házban” szerkesztéssel. A fő fogadótér és a vertikális közlekedő kialakítása biztosítja a nagy belső térbe való átlátást a pincétől a felső szintekig, ami az ünnepélyesség mellett az épület funkcionális struktúráját is átláthatóvá, könnyen értelmezhetővé teszi.

 



Kapcsolódás a városi szövethez és egymáshoz

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ épületegyüttese – a meglévő megújuló történeti épületek, az ezekhez és a tágabb környezethez finoman illeszkedő, mégis hangsúlyos új főépület – szervesen illeszkedik a városrész épített szövetébe és természeti közegébe. A főépület a Városligeti fasor villáinak tömeg-ritmusára reflektál, az épületek között kialakított térrendszer pedig szervesen illeszkedik a közvetlen szomszédság közterületi rendszeréhez. A szabad terek nyitott, átjárható kialakítása gazdagítja a kialakult városépítészeti miliőt, nemcsak esztétikai, de ökológiai vonatkozásaiban és a társadalmi hasznosság, a helyi közösség számára kínált lehetőségek tekintetében is. A kialakuló reprezentatív tér és park növényállománya, a játszótér, pihenőkert és a nyitvatartási időben, illetve rendezvényekhez kapcsolódóan aktív szabadtéri műhely és alkotó tér (a spacebox funkcióival együtt) a környéken élők rekreációs és találkozási helye is. A városligeti múzeumi negyed mellett számos kulturális értékkel rendelkező intézmény található a környező városrészben, ezek méltó társa lesz az új intézmény. 

A meglévő és az új épületrészek építészeti egységet alkotnak, ezt az épületek közötti fizikai kapcsolatok is megerősítik. Közvetlen, felszín alatti, az időjárástól védett látogatói összeköttetést biztosítottunk a főépület és a Herczel-épület között, az ideiglenes és az állandó múzeumi kiállítások, a múzeumpedagógiai-könyvtári terek, egyéb funkcionális terek összefűzése céljából. Az összeköttetés a -1 szinten történik, a föld alatti terek világítóudvarról természetes megvilágítást (és szellőztetést) kapnak. 


A három épület között a felszín alatt ugyancsak zárt összeköttetést biztosítottunk a kutatók és dolgozók számára a -2. szinten, ami a látogatók elől teljesen lezárt. Innen érhetők el a tervtárak és a raktárak a Grünwald épületből is. A Walter Rózsi-villához, illetve a 6-os és 7-es épületekhez a telken belül a szabadban vezet összeköttetés a kert és tájépítészeti koncepcióba illesztett módon. A szanatórium-épületekhez kapcsolódó kerítések a Városligeti fasor egységes kerítéseihez illeszkedve felújításra-rekonstruálásra kerülnek, a két egykori szanatórium épület ezáltal teljesen lezárható a közforgalom elől (nyitvatartási időn túl). Az új főépület előtti tér azonban nem kap kerítést, így a telek nyitottan látogatható. Fontosnak tartottuk ezt a nyitottságot, hogy minél vonzóbb legyen a központ és szerves részévé váljon a környék közterület rendszerének. 



A Bajza utcai telekrész utcagalériával kapcsolódik a közterülethez, amely egyfajta “kirakatként” működik: a cél az itt folyó az alkotó- és kutatómunka bemutatása installációk, plakátok segítségével egyúttal meghívás közvetítése az épület kiállításaira, programjaira. Ez egy városias, burkolt köztér-sáv, amelyen át főépület előterét képező ligetbe jutunk. A fűrészelt kőburkolat a nyári, meleg időszakban folyamatos áztatást és párásítást kap, ezáltal egy sejtelmesen tükröződő, de járható “vízfelület” fogadja a látogatókat. Ezen a térsávon át egy városi kertbe jutunk, a fás-ligetes területen át vezet az út a főépület bejáratához. A másik érkezési irány a Városligeti fasor felől a két szanatórium közötti telekrészen át lehetséges, a meglévő faállomány megőrzésével adott ligetes parkon át. A Herczel és Grünwald épületek jelenlegi bejáratai is aktívak maradnak, a Grünwald épületben a dolgozók, a Herczel épületben a látogatók számára biztosított az intézménybe történő belépés. 


A Herczel villa magasföldszinten elhelyezett étterme, a főépületben kialakított kávézó az installációs udvarral és a spacebox-szal egy szintre került. Az installációs udvarhoz kapcsolódva a Herczel épület mellett tematikus játszótér kerül kialakításra. Mind az étterem, mind a kávézó és teraszaik felől közvetlen kapcsolat van ezen aktív terek irányában. Ezáltal a köztér a környező lakosság találkozóhelyeként is működik, nem csak az intézménybe látogatók számára nyitott. 

„…mindig úgy kell nézni egy épületszerkezetet, mint hogyha benne lennél a szíved helyén a mellkasodban és belülről látod a szerkezetet. Ez az organikus építészet-szerkezet” – Kós Károly gondolata nyomán a tető alatt rejtező nagyvonalú térben sok kisebb világ: konferenciaközpont, kiállító- és találkozó terek szervesülnek egésszé az idelátogató szakmabeliek és az érdeklődő közönség felfedezésére várva. A belső terekben ez az organikus szemlélet érvényesül, a kulcsfontosságú terekben pedig a szerkezetek a maguk nyers őszinteségében láthatóak. A tetőforma látványos vasbeton gerendarács bordáit CLT mezők töltik ki, így alapvetően a fa felületek dominálnak a közönségforgalmi terekben, így otthonos, barátságos, meleg tónusú, fényes terek jellemzik a házat.


 

építész: Máté Tamás & Vass-Eysen Áron, Vesmás Péter
építész munkatárs: Sinay Domonkos, Szelevényi Oszkár
Tartószerkezet: Madaras Botond, Madaras Koppány
Gépészet: Tirpák Tamás
Ingatlanfejlesztési szakértő: Soóki-Tóth Gábor
Látványtervező: Sárdi Krisztina
Modell fotók: Guba Ilka
Tájépítész konzulens: Zentai Katalin
Kerámia konzulens: Börönte László, Nagy Nándor, Zakar István
Épületszerkezet konzulens: Szenthe Ágoston

 

BIVAK | Web | Facebook | Instagram


Részletes rajzok a galériában!

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Új pályázat az építészet otthonának megteremtésére

Új pályázat az építészet otthonának megteremtésére

Magyar Építészeti Múzeum új épületére várják a terveket

IPARTERV MA | INDUST-REUSE

IPARTERV MA | INDUST-REUSE

Mivé lesz a modern ipari örökségünk? 

Ismeretlen IPARTERV / Egy tervezővállalat hőskora 1948–1970

Ismeretlen IPARTERV / Egy tervezővállalat hőskora 1948–1970

A MÉM MDK kiállítása új kiállítóhelyén, a Műhelytérben

Hirdetés