dr. Csizmadi Péter DLA, egyetemi docens, okl. építész és a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Kar dékánjának írása az OCTOGON online októberi, Fenntartható építészet tematikája kapcsán.

Miről szól a fenntarthatóság? Ez a kérdés foglalkoztatja az embereket, a szakmát és még a kutatókat is. Számos vita, dilemma még lezáratlan a témával kapcsolatosan. Létezik-e fenntartható fejlődés? A fenntarthatóság azonos-e a természetvédelemmel, vagy a környezetvédelemről szól, vagy talán az ökologikus gondolkodásról? Amikor az építészet szférájában a fenntarthatóság témaköre előkerül, a zöld-építészet, a környezettudatos-építészet, az ökologikus-építészet, az organikus-építészet vagy a fenntartható-építészet szókapcsolata is rendszerint előbukkan. Mintha mindezek a meghatározások a fenntarthatóságot takarnák, vagy mintha mi magunk sem találnánk igazi fogást a fenntarthatóság fogalmán. 

Van-e fenntartható fejlődés vagy ez a két szó csak egy erőltetett szókapcsolat, esetleg csak egy vágy kivetülése? Jelesül, hogy nem akarjuk feladni a fejlődés lehetőségét, egy jobb és értékesebb élet lehetőségének reményét, még akkor sem, ha mindannyian érezzük, hogy ez a fejlődés nem haladhat a megszokott módon a jövőben. Valahogy fenntarthatóbban kellene csinálni. 

Nem csak az átlagember van bajban, amikor a fenntartható fejlődés fogalma kerül a látóterébe. Egyre több kutató és tudós kongatja a vészharangot, többen azt mondják adatokkal alátámasztva, hogy nincs menekvés. Mások bár nincs okuk kételkedni ezekben az adatokban, a megoldást, kiutat keresve irányt mutatnának a társadalomnak. A fenntartható fejlődés témája olyan, mint a kristálytiszta vizű tó tükre, elsőre sekélynek és beláthatónak mutatja magát, aztán meglepő, hogy milyen mély is valójában.

A téma vizsgálata kapcsán érdemes első kapaszkodóként (és általában is mankóként) az UNESCO (Egyesült Nemzetek Szövetsége) felé fordulni. Az általuk 1987-ben kiadott Brundtland jelentésben jelenik meg először, egységben megfogalmazva a fenntartható fejlődés fogalma, amely olyan fejlődési folyamat, illetve szervezési elv, amely „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.” Így tehát minden tettünkben (ha fenntarthatóan akarunk cselekedni) a Társadalmi, a Gazdasági és a Környezetvédelmi szempontokat kellene azonos súllyal érvényesíteni. 

Gondolkodjunk el, vajon fenntartható az a társadalmi, gazdasági rendszer, amit jelen pillanatban is építünk?

Ha csak egy könyvet ajánlhatnék a témában, akkor az az idén megjelent Gelencsér András: Ábrándok bűvöletében – A fenntartható fejlődés korlátai c. könyve lenne, amit a légkörkutató-vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a Pannon Egyetem rektora, az alábbi mondatokkal kezd:

„A modern társadalom működésének alaphipotézise, hogy a természeti erőforrások korlátlanul rendelkezésre állnak. A jelenlegi lineáris gazdasági modellben a legfőbb és egyetlen érték a pénz és a gazdasági növekedés. Minden ország erre törekszik, ami elkerülhetetlenül maga után vonja a globális erőforrások felhasználásának növelését. Ez alól a körforgásos gazdaság koncepciója sem kivétel, az elsődleges cél itt is a gazdasági növekedés, a nyersanyagok felhasználásának bizonyos fokú racionalizálása mellett. Az a gondolat, hogy a szükséges nyersanyagok valaha is elfogyhatnak, eretnekségnek számít...” .

A könyv tényekre, adatokra alapozva veszi számba a kimerülőfélben lévő Föld energiatartalékainak újratermelésének „lehetőségeit” és számol le a mítoszokkal. Unalomig ismertetett tény, hogy a föld népessége 2050-re 9,5 milliárd fő lesz (idén már átléptük a 8 milliárd főt), ami azt jelenti, hogy 100 év alatt nagyjából megnégyszereződünk. 
 


Felmerül a kérdés, hogy a Föld meddig tudja kiszolgálni egy ekkora népességrobbanás fogyasztási- és energiaigényeit? Az elérhető olajkészletünk még 39 évre, a gázkészleteink 154 évre elegendőek: az olaj már a gyerekeink életében elfogy, a gázkészlet pedig az unokáink életében kimerül. A Föld népességének jelenlegi életvitele mellett már most is, 1,71-szer nagyobb Földre lenne szükségünk. Ha fenn akarjuk tartani a hazai életszínvonalunkat, akkor pedig 2,51-szer nagyobb Magyarországra lenne szükségünk
 


Hogyan lehetséges, hogy bár az igényeinket már most is csak egy nagyobb Föld tudná kielégíteni, a bolygónk még mindig működik? A válasz egyszerű, a világ fejlett részén a saját igényeinket, a világ (egyelőre) fejletlenebb részeinek rovására, biokapacitásuk importálásával fedezzük. A Föld népességének jelentős része egyelőre nem él olyan jól, mint mi, így egyenlítődik ki a fogyasztás.

Mivel nyitott gazdaságban éljük az életünket, nem tűnik fel, hogy már feléltük az országunk biokapacitását, és az igényeinket már csak globális szinten, más aktorok kárára tudjuk kielégíteni. A nagyobb népesség intenzívebb urbanizációt jelent, amihez a jelenlegi városfejlesztési trendek alapján kisebb városi biodiverzitás és nagyobb hőszigethatás, több burkolt felület fog tartozni. 2050-re a világ népességének 68%-a városlakó lesz. A legintenzívebb városiasodás Ázsiában és Afrikában várható, de Europában is folytatódik majd a „fejlődés”
 


Bizonyított tény, hogy a légköri felmelegedés az egyik megcáfolhatatlan következménye a fogyasztói társadalom életmódjának. Az elgondolkodtató adatok sora folytatható, és sajnos nem találni olyan hiteles forrást, ami azt állítaná, hogy a Föld népességének jelenlegi energiapazarló és fogyasztásra optimalizált működése ebben a formában fenntartható lenne. Szerencsére van remény és cselekvési terv is, amit az UNESCO 2015-ben kiadott Párizsi egyezménye fogalmazott meg az elkövetkező 15 évre. Az SDG célok (Sustainable Development Goals) 17 fenntartható fejlődéshez köthető célt fogalmaz meg, amelyet 169 további alfeladatra bontanak. A 17 cél közül 9 megvalósulásához közvetlenül hozzájárulhat az építőipar. 
 

 

Mit tehetünk tehát, hogy egy jobb világ reményét hagyjuk a következő generációkra? A Budapesti Metropolitan Egyetemen mi abban hiszünk, hogy az oktatással alakítható igazán a jövő generációjának gondolkodása. Éppen ezért az építészeti képzéseinkbe már kötelező elemként beépítettük a HuGBC (Hungarian Green Building Council) szakemberei által kifejlesztett több féléven át tartó kurzusokat.

Létrehoztunk 20 fenntarthatósági és versenyképességi kurzust tartalmazó modult, ahol a hallgatók elmélyülhetnek a fenntarthatóság, ökológia és művészetek kapcsolatában. Építészként pedig úgy vélem, a fenntarthatóság elveinek megvalósításához, egy új tervezési módszer alkalmazása lehet az eszköz. Ennek lépései: a megelőzés (igény csökkentés), hatékonyságnövelés (körkörös stratégiák), valamint a maradék igény kiszolgálása hagyományos megoldásokkal. El kell jutnunk a hagyományostól a regeneratív építészeti gondolkodásig.

A fenntartható fejlődésre „...nem könnyű a modern globális társadalom koordináta-rendszerén belül megoldást találni. Majdhogynem lehetetlen”. Mindenekelőtt „El kellene engedni azt az illúziót, hogy a modern fogyasztói társadalom a kényszeres növekedés általa megszabott keretein belül a technológiai fejlődés lélegeztetőgépével életben tartható.” (Gelencsér, A. (2022). 9. A remény hal meg utoljára. In Gy.Pomázi & F.Bartók (Eds.), Ábrándok bűvöletében. Akadémiai Kiadó.)

 

Budapesti Metropolitan Egyetem | Web | Facebook | Instagram

 

 

Fejléckép: Jose Luis Perez Hermo / Pencil 2 Pixels

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Felelős szakemberképzés | HuGBC

Felelős szakemberképzés | HuGBC

A jövő építészei számára megkerülhetetlen a téma: már több mint kétszáz hallgató végezte el a fenntartható építészet alapjai kurzusokat.

0% karbon – 100% McDonald’s

0% karbon – 100% McDonald’s

A Market Draytonban megépült új McDonald’s étterem teljes éves áramellátását szélturbina és napelemek szolgáltatják.

Minden ott kezdődik, hogy új kérdéseket teszünk fel, amelyekre új válaszokat kell adni

Minden ott kezdődik, hogy új kérdéseket teszünk fel, amelyekre új válaszokat kell adni

Interjú Sinus Lyngével, az egészséges építészet iránt elkötelezett dán tervezővel.

Hirdetés