Szabályozott szabadság

Az Újpesti Új Vásárcsarnok és Kulturális Rendezvényközpont.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Schöff Gergely, Hajdú József
• Olvasási idő: …

2018-ban adták át az Újpesti Új Vásárcsarnok és Kulturális Rendezvényközpont formabontó épületét, amelynek esztétikáját az üveg, a fém és a látszóbeton határozza meg. A kisvárosi környezetben vállaltan kortárs épület beton-tematikánk következő szereplője. Az piacról az OCTOGON 151-es lapszámában írtunk, amelyet itt tölthetsz le teljes egészében.
 

Manapság egyre többször kétségbe vonják kritikusok és laikusok egyaránt, művészet-e az építészet. A valaha szakrális szakma kétségtelen profanizálódásának lehetünk tanúi, amit egyesek elbizonytalanodva, mások dacos ellenállással vesznek tudomásul. Az építész szakma művelőiben is sokszor identitásválságot okoz, hogy nem a világmindenség rendjét kreálják újra nap, mint nap a monitorok mellett. A feladat ma már többnyire nem szent, inkább működő és élhető terek létrehozása, amihez a 21. század bőkezű építészeti lehetőségeket kínál. Megrázó építészeti manifesztumok helyett okos házak születnek – az azóta már belakott Újpesti Piac és Rendezvénytér sok elismerést bezsebelt épülete pontosan erre példa.

A piac hagyományosan mindenféle cserebere helyszíne: nem csak élelmiszer, tárgyak, állatok cseréltek itt gazdát, de gondolatok, lelki tartalmak is. Kapcsolatok szövődtek, intrikák, pletykák vándoroltak szájról szájra. Itt zajlott minden, ami az egész közösséget érintette, a népünnepélyektől a kivégzésekig. A piactér az európai kultúrában évszázadokon át a város centrumát jelentette, sőt, a piac felelős a polgári értelemben vett város keletkezéséért is. Bár a magyar „város” szó a várak védelmében létrejött településre utal, az európai város ott jött létre, ahol rendszeres kereskedelem folyt. Az európai város főterén álló épületek a városi polgárság életének három meghatározó pillérét szimbolizálták: a kereskedelem, illetve szórakoztatás a piac, az  irányítás, a jog a városháza, az erkölcs és vallásgyakorlás pedig a templom épületében volt jelen. Mindhárom funkció másfajta építészeti megjelenést követelt magának: a városháza klasszikus, méltóságteljes tömege a jog szilárdságát, a templom hagyományok által kötött, mégis dekoratív megjelenése az erkölcs rendíthetetlenségét és a hit eksztázisát üzente a polgárnak. De milyen legyen a piac, ahol a polgári lét alapját jelentő kereskedelem folyik? Nos, egyszerre szabad és szabályozott, engedjen teret az interakcióknak, de szabjon logikus keretet neki.
 

Nincs ez másképp a 21. században sem, csak az igények lettek még bonyolultabbak.

Az újpesti új piac esetében a tervezők komplex urbanisztikai problémára kerestek választ. Újpest hajdani főtere tartalmazta a klasszikus kisvárosi központok minden kellékét: volt temploma, városházája, kisebb szolgáltató épületei, parkja és piaca, igaz némiképp fura, esetleges kompozícióban.

A környék hagyományosan kisvárosias beépítésű, a huszadik század végi lakásépítések is ezt a léptéket követték, még ha panelből is. Az utóbbi évek fejlesztései azonban más irányba mutatnak a területen, intenzívebb és magasabb szintszámú beépítéssel, és a külföldön már bevált zöld megoldásokkal igyekeznek ide csalogatni a tehetősebb lakosságot. Ehhez minőségi közösségi tér is dukál, vélhetően ez motiválhatta a kerület vezetését, amikor a Szent István tér radikális megújítása mellett döntött. 

Az új vásárcsarnokot tervező Firka Stúdió 2013-tól kezdve, generáltervezőként vett részt a folyamatban, melynek első ütemeként a Város-Teampannon tervei alapján már 2010-ben megújult a térnek a főútvonallal szomszédos, parkosított része. A következő ütemben a tér közepét elfoglaló régi piac-csarnok elbontása mellett döntöttek. Az új piac nem középre került, hanem a templommal szemben a tér végébe. A két pólus – a templom és az „agora” között egy következő ütemben kortárs köztér jön majd létre, sokféle funkcióra lehetőséget adó, több szintben megmozgatott tájépítészeti megoldásokkal. 
 

Az új Piac és Rendezvénytér tehát csak egy – bár meghatározó – eleme a teljes koncepciónak, igazán majd csak a tér befejezésével nyeri el értelmét. Saját értékei azonban – melyet a bevezetőben használt „okos” jelzővel lehet leginkább jellemezni – már most megmutatkoznak. Elsősorban funkcionális összetettsége, mely miatt indokolt inkább agorának, mint piacnak nevezni. Magyarországon nem ismeretlen, ám egyelőre szokatlan a magas kultúra és a vásárlás párosítása, holott számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a plázák, vagyis az abszolút fogyasztás helyszínei óriási kulturális potenciált hordoznak.

Nos, itt a lehetőség megvalósult: a piaccal egy épületben kapott helyet egy elegáns rendezvénytér, amely szekcionálható termeivel sokféle esemény befogadására alkalmas.

Olyan komplexumot hoztak létre, ami lényegében a plázák szisztémáját koppintja, de új és sokkalta humánusabb tartalommal tölti meg azt. Falai közt ott kísért a demokrácia fénykorának, az athéni városállam agorájának szelleme is. A piac-csarnokhoz ugyanis egy kulturális funkciójú épületrész csatlakozik, ahol nem csak kultúrprogramok, de változatos kialakítású terek is szolgálják az idő értelmes eltöltését. Van színházterem, foglalkoztató helyiségek, de a hozzájuk vezető oversized közlekedőtér legalább olyan színvonalas közeget kínál a piac lényegét jelentő találkozásra és kapcsolatépítésre. A kultúrszintre vezető lépcső mellett sorakozó pódiumok kreatív használatra csábítanak, a kis könyvtársarokkal berendezett kultúrszintről a bárki által használható tetőteraszra lehet jutni, ahonnan az egész főtérre pazar panoráma nyílik. A színházterem üvegfallal leválasztott előtere és büféje is tágas, és kényelmes, színes bútorokkal berendezett. A kulturális szekció a piaci csarnokból közvetlenül megközelíthető és mindig nyitva áll, akkor is, ha épp nincs előadás. Ez a térsor a piac épületének a tér felőli homlokzatára került, és teljes magasságában többszintes üvegfallal nyílik a főtér felé. 
 

A piac árusító terének kialakítása szabályos és jól átlátható rendet követ, egymással párhuzamosan sorolt őstermelői pultok, és körbejárható galéria, itt talán még egy gyerek se érezné elveszettnek magát. Az okos szervezés része, hogy a kiszolgáló funkciók, áruszállítás, parkolás mind a föld alá kerültek, a hatalmas belmagasságú, galériás piactérben kizárólag az áruk színpompás bősége dominál. A tudatosan önkorlátozó anyaghasználatból következően szürke tónusú belső tér érvényesülni hagyja a zöldségek, húsok, sajtok színes palettáját. A látszóbeton pilléreken nyugvó gerehdarácsos födém karakteres ernyőként borul a színpompás nyüzsgés fölé. A fény bőkezűen árad a logikus, raszterben szerkesztett tér tartalmas „ürességében”. A fény által életre keltett monumentális vasbeton szerkezet a nyilvánvalóan profán funkciójú teret művészi minőségbe emeli, rácáfolva az építészet bevezetőben emlegetett profanizálódására. Az alapvetően funkcionális tér nagyvonalú dimenziói a rend és a szabadság egyensúlyát teremtik meg a transzparens héjakkal lehatárolt térben.
 

Mindenhonnan érdekes átlátások adódnak a nagy üvegfelületeken át a tér felé. Az új épület lényege a nyitottság, ami a zárt terek 21. századi komfortjával és designjával párosul. Az áramló, de léptékükben nagyon is különböző terek a spontaneitást, a szabályozott szabadságot fogalmazzák meg a 21. század építészeti nyelvén. Az épület külső megjelenésének kulcseleme a transzparencia: a térre néző homlokzaton hatalmas üvegfelületek teremtenek kapcsolatot a leendő köztér, és a már megépült csarnok között. Az épület mellett futó kisvárosi utca felé ferde osztás bontja le homlokzati rasztert a környező architektúrához  illő léptékre,  Az Újpesti Piac és Rendezvénytér épülete azonban vállaltan egy új igényekkel fellépő korszak emblematikus alkotása, és ez jól van így. Csak remélhető, hogy az a szabadság, amely ebben az építészeti kompozícióban megnyilvánul, egyszer a társadalomban jelen lévő nyitottsággal lesz majd analóg.
 

Rajzok a galériában!