Május végén birtokba vette új székházát a Market.

A Market 6.0 iroda jelentőségéről, egyedi, poénokkal tűzdelt stílusjegyeiről, a cég szellemiségéről és elmúlt huszonöt évéről is beszélgettünk Scheer Sándor vezérigazgatóval. Az interjú eredetileg az OCTOGON 161-es (2020/5-ös) lapszámában jelent meg.

Mi indokolta a költözést, és mi a jelentősége az új székháznak a Market életében?
A választ talán a legfontosabbal kellene kezdenem: már jó ideje nyomta a lelkiismeretünket egy súlyos adósság a kollégákkal szemben, hiszen régóta megérdemeltük volna, hogy egy méltó körülményeket biztosító székházban dolgozhassunk végre. Az előző irodánkat ugyanis még a pénzügyi válság szülte. Az időszűke és a pillanatnyi helyzet belehajszolt minket egy kísérletbe, ahol a takarékosság lett az első számú szempont. Így egy olcsó raktárépületbe költöztünk be, amit gyorsan irodává alakítottunk, de mentségül szolgáljon, hogy azért valamennyire megpróbáltuk izgalmassá is tenni. Hosszabb ideig maradtunk a tervezettnél, és mint mondtam, a cég három éven keresztül erős deficitben volt a saját dolgozóival szemben. Summa summarum,

az elmúlt öt évben nagyon sok energiát fordítottunk arra, hogy megtaláljuk az új helyünket, de az a szerencsének is köszönhető, hogy végül is pont a korábbi épület mellett építhettük meg az új székházunkat.

Ami pedig a fejlesztés egyéb jelentőségét illeti... Érdekes volt a koronavírus-járvány kapcsán vezetőként megtapasztalni, hogy mennyire fontos a nyugalom és a biztonságos jövőkép a munkatársak számára. Márpedig ez a különleges esemény, hogy mi épp most költözünk egy új irodába, az egy erős és jó pozícióban lévő cég benyomását kelti. Ez egyértelmű üzenet mindenkinek, szinte magyarázni sem kellene. Nem a költségeket kezdtük csökkenteni, nem a szolgáltatásaink színvonalán engedtünk, mert a Market ennél sokkal jobban bízik magában.

Milyen, amikor egy építőipari cég saját magának épít irodát?
Az elmúlt 25 évre és eddig öt irodánkra visszatekintve ironikusan akár azt is mondhatnám, hogy mi különösen szeretünk saját irodát építeni... Itt persze a múlt kényszerek és a lehetőségek uralta roppant bonyolult eseményeit kellene sorra vennünk, de ehelyett inkább foglalkozzunk a jelennel. Akár hitvallásként is felfoghatja, hogy egy cégnek a saját iroda-fejlesztése mindig egyfajta kiteljesedés, ahol személy szerint mindenki – és ezt vegye szó szerint – foglalkozhat az őt személy szerint is foglalkoztató céllal. Erre ez a ház több primer példát is szolgáltat, de erről majd később. A személyes célok mellett a Market számára az iroda egyben a legfontosabb marketingeszköz is. A Market 6.0 rengeteg szimbolikus és valódi jelentőségű üzenetet hordoz. És hogy egy talán még fontosabb szempontot is beemeljek: ugyancsak fontos a munkaerő megszerzése és megtartása szempontjából! Talán ennyi év után mindenféle túlzó nagyképűség nélkül kijelenthető, hogy mi, a Market teljes stábja nagyon ért hozzá – mert az építés a hivatásunk –, mindazonáltal kritikus szemmel is tekintettünk minden egyes részletre, vagyis azzal is tisztában voltunk a tervezés kezdeti fázisától, hogy most valami nagyon nagyot kell alkotnunk. Egy olyan kihívás, amely az iparág minden szegmensére és aktorára hatással lesz majd.

Önnek mik voltak a legfontosabb szempontjai?
Ha egy mondatban akarnék válaszolni, azt mondanám, egy felelős vezető nem engedheti meg magának, hogy bármi elkerülje a figyelmét. De ez egy összetett dolog. Természetesen nagyon fontos szempont például, hogy az irodánk hatékony, gazdaságos épület legyen, és hogy pontosan tartsuk a meghatározott büdzsét. A másik hangsúlyos elem, hogy öröm legyen ide bejönni, vagyis a primer esztétikai élményt is nélkülözhetetlen szempontnak gondolom. A harmadik a cég képességeinek és lehetőségeinek bemutatása: olyan technikai megoldások és műszaki bravúrok megjelenítése az épületen kívül és belül – és ez jelenti a genius locit, az épület szellemiségét is –, amelyekkel növelhetjük szakmai presztízsünket.

Hogyan jellemezné az új székházat?
Az előző irodánkhoz képest az épület egy klasszikusabb irodaépület, amelynek kialakításánál fontos tényező volt a belső mozgások koordinálása, a kommunikáció és az összetartozás erősítése, ezért rengeteg olyan közösségi területet, találkozási pontot hoztunk létre, ahol megállhatunk és szót válthatunk egymással, ahol jó értelemben keresztezhetjük egymás útját – és mint tudjuk, a kereszteződés mindig aktív odafigyelést feltételez. Jóval több tárgyalót alakítottunk ki, mint a korábbi épületben: a vendégek számára a földszinten, belső megbeszélések számára pedig az emeleteken.
Jellegét tekintve az épületet tulajdonképpen kettőség jellemzi: benne van az előző épület csarnok-jellege és visszafogottsága, ugyanakkor megjelenik benne a negyedik székházunk kicsit erőn felüli esztétikája, túldimenzionáltsága. A kettő elegyét próbáltuk megvalósítani a hatékonyság és funkcionalitás szem előtt tartásával, és azzal a megkötéssel, hogy ott legyen benne a lazaság és a könnyedség is.

A Lean Tech Kft., a Market Építő Zrt. leányvállalata készítette az épület tartószerkezetének terveit, F. Kovács Attila pedig designer-építészként vett részt a munkában. Voltak konkrét kérései a tervezőkhöz?
Igyekeztem inspirálni, munícióval ellátni őket arra vonatkozóan, hogy tapasztalataim szerint melyek azok az anyagok, megoldások, amelyeknek egy ilyen épületben – a saját irodaházunkban – meg kellene jelenniük. Nagyon jó partnerekre leltem saját építész kollégáimban, akiknek a tervei egy fegyelmezett, jól strukturált német cégközpontot eredményeztek. Az idő előrehaladtával – hogy ne kösse meg túlontúl is a kezünket a funkcionalitásra és a technikai bravúrokra való törekvés – felkértem F. Kovács Attilát, hogy bolondítsa meg kicsit, kuszálja össze ezt a németes gondolkodást, és tegyen bele olyan extrákat, amitől az épület érdekes, különleges lesz.

Melyek voltak azok a jegyek, anyagok, amelyek az ön számára kötelezően meg kellett, hogy jelenjenek?
Például a látszóbeton, hiszen az ipari betont sok munkánknál alkalmazzuk, de egy bátor építészeti megoldásként egy irodaépületben is el tudtam képzelni. Fontosak voltak az üvegfalak, a transzparencia, valamint a már említett nagy számú és kreatív találkozási pont kialakítása. Automatizált, digitalizált megoldásokban is bővelkedik az épület: tableteken keresztül történik a vendégregisztráció, a tárgyalófoglalás, de még a kávéfőző gép is a kantinban, digitalizált a világítás... A modern technológia eszközök alkalmazása egyben környezettudatos szemléletet is tükröz.
Nem az általános értelemben vett környezettudatos megoldásokra fókuszáltunk. Napelem helyett sokkal inkább az épület áram- és vízfelhasználásának csökkentésére vagy a fölösleges kibocsátás mellőzésére. Nagyon sokat dolgozunk a papírmentes iroda irányába, egyelőre félúton járunk, de kutatjuk a további lehetőségeket a papírfelhasználás szűkítésére. A belső vízfelhasználásunk, a hűtési-fűtési és világítási rendszerünk kialakításánál is energiatakarékos szempontok vezérelték a tervezést.

A világításunk mozgásérzékelős, sőt, mentünk volna még messzebbre is az épületen belüli mozgások és szokások mesterséges intelligencia segítségével történő elemzésekor, de mint kiderült, előrébb jártunk, mint amennyit a technológia és a gyártás jelen állás szerint megenged.

Több ikonikus tárgy és „régi bútordarab” is költözött önökkel.
25 év alatt megtanultuk, hogy aki hosszú távra tervez, bizonyos esetekben ne spóroljon a költségekkel, mert financiálisan a drágább választás sosem lesz ráfizetődő. Olcsó húsnak ugyebár... Tudjuk, mert volt, hogy a kényszer bennünket is belekényszerített ebbe a csapdába. Még 2008-ban vásároltunk irodabútorokat, amelyek mind a mai napig kiválóan bírják, legyen szó akár a használati értékükről vagy a design szempontokról, úgyhogy ezeket már másodízben visszük magunkkal. Ugyanígy ragaszkodunk a régi Fradi-stadion emléklámpáiból készült asztalokhoz, és van jó pár képzőművészeti alkotásunk, amelyektől sosem válnánk meg.

Ritka az a fajta mecenatúra, amellyel személy szerint a kortárs képzőművészeti alkotások felé fordul. Ez a viszony az új székházban is egyértelműen tetten érhető.
Számomra nagyon szimpatikus volt a közmunkatanács működése idején fenntartott gyakorlat, mely szerint egy-egy beruházás meghatározott hányadát kortárs művészeti alkotásra kellett fordítani. Minden különösebb pátosz nélkül leszögezhetjük, hogy a művészet a népek, az országok, valójában pedig a civilizációnk esszenciája: származzon akárhonnan, legyen bármekkora jelentőségű, minden esetben egyetemes, és azért kell támogatni, mert nélkülük kevesebbek lennénk. Nem személy szerint én, hanem a közösség, amelynek aktív és felelős tagja vagyok. Egy szó mint száz, szinte minden beruházásunkból egy komolyabb hányadot műalkotások beszerzésére – és elhelyezésével a bemutatására – fordítunk. Ez a gyakorlat, evidencia, ami talán már kicsit a Market védjegye is lett.

A tágas belmagasságú földszinti tér betonfalai előtt Rabóczky Judit Rita szobrait látjuk, akinek alkotásai máshol is felbukkannak az épületben. Miért pont ezekre a művekre esett a választásuk?
Alapvetően Attila ötlete volt, de aztán nekem is nagyon megtetszettek ezek a kábelből készült szobrok. Nem csupán azért, mert az építőiparban jól ismert anyagokat használt a művész, de azt is kár lenne tagadni, hogy így otthonosabb volt az első befogadás-élmény. De ha körbejárjuk a házat, jelentős számú kortárs alkotó és stílus ad lehetőséget a megpihenésre vagy akár az eszmecserére is vendég és házigazda, vagy munkatárs és munkatárs között.

Ma már axióma, hogy a cégek modern, jól felszerelt designirodákkal vonzzák magukhoz a munkavállalókat. Mit tud felmutatni design terén a Market 6.0?
Gondolatokat, ötleteket, rengeteg poént, kifinomult részleteket... Ahhoz tudnám az ezt élményt hasonlítani, amit egy-egy film újranézése jelent: akár huszonötödjére is találok bennük valami addig fel nem táruló új réteget, narratívát. Nekem ez az épület egy ilyen megunhatatlan „film”: mindig találok benne egy új, figyelemre méltó részletet. Más arcát mutatja nappal, mint este. Elgondolkodtat, felvidít, töprengésre késztet, legyen szó akár vizuális, akár műszaki részletekről. A fegyelmezett német vállalati kultúra és a bátor, mindig új utakat kereső művészek véletlen-tudatos összefésülése a tervezőasztalon.

Ilyen például a recepció egyedi pultja vagy a fandli-csillár...
Mivel a csillár helye adta magát [a majd’ tíz méter magas többkarú lépcsőház – a szerk.], mondtam F. Kovács Attilának, hogy mindenképpen valami átlagostól eltérő megoldást keresnék, amiben a szó legszorosabb értelmében benne van az építőipar. Az ötletelések hatására aztán előrukkolt ezzel zseniális a bowdenes, fandlis megoldással. Ugyanígy zseniálisnak tartom az egyedi recepciós pultot, amelybe valódi kézműves szerszámok vannak beépítve. A pult mögött pedig egy másfél méter átmérőjű, ugyancsak kézműves svájci óra uralja majd a teret. A kettő narratívája – a lassan-lassan eltűnő kézműves szakmák kellékei, valamit az állandóságot megtestesítő svájci műalkotás – elgondolásunk szerint az idő-kezelésünk viszonylagosságára próbál majd valamiféle választ adni. Ugyancsak nagy ked- vencem az oktatóterem. Ide parkettát képzeltünk el – amiben persze még nem lenne semmi meglepő, nagyon helyesen kezdenek visszatérni a faburkolatok –, viszont itt tetőtől-talpig parkettába öltöztettük a teret, vagyis a mennyezetre is járóburkolat került. Kicsit szürreális, de hamar rá lehet jönni az üzenetére. Az étterem pedig egy jópofa fricska, hiszen az ultrakommersz és szupergyakorlatias gyorsétterem, a McDonald’s bútoraival rendeztük be – csak lábjegyzetként tenném hozzá, hogy tetszett a poén, de tényleg rendkívül strapabíró bútorokról van szó [Scheer Sándor 2019 óta a McDonald’s magyarországi leánycégének tulajdonosa – a szerk.].

Edzőterem, meccsnézésre is átalakítható étkező, „kertmozi” az udvaron... Szemmel láthatóan nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi életre a cégnél.
Nagyképűség nélkül elmondhatjuk, hogy ez nálunk már a kezdetektől így van. Huszonöt éve figyelünk rá, és időközben utolért minket az élet is, mert egy munkahelyválasztásnál ma már döntő szempont, hogy milyen közösségi életet, milyen munkán kívüli lehetőségeket kínál egy cég. És ebben mi erősek vagyunk. Meggyőződésem, hogy nem nagyon létezik még egy olyan építőipari cég, ahol két főállású rendezvényszervező lenne. Ez az építőipari cégeket jellemző kettőség miatt különösen lényeges tényező. Vannak ugyebár az irodai dolgozók, de a munkatársaink többsége az építési helyszíneken dolgozik, és őket is be kell tudni csábítani a különböző programokra. Értelemszerűen az irodában és az építkezéseken dolgozók nem nagyon találkoznak egymással, és ennek a fájdalmas ténynek az áthidalására kerestünk különböző megoldásokat.

Említhetném például a mesterséges projektor-dombot a hátsó homlokzat mögött, ahol 100-120 ember is le tud ülni, és egy vetítővászon segítségével meccseket lehet majd nézni, de akár kertmozit is tudunk csinálni. Az épület tövében fel lehet állítani egy kis színpadot a koncerteknek, a teraszon pedig kerti partikat lehet tartani. De rossz idő esetén az éttermet is át tudjuk alakítani egy – munka utáni – meccsnézős kocsmává.

A járvány miatt eddig ugyan erre nem volt alkalmunk. Más körülmények között már rég megtartottunk volna az irodanyitó bulit, amire – ha végre alkalom nyílik rá – természetesen minden kollégát elvárunk, dolgozzon akár belső, akár külső helyszínen, hogy – talán már említettem –, nagyon fontosnak tartom, hogy érezzék, hogy ők is ide tartoznak, mert a Market csak velük együtt lett az a cég, amelyikre joggal lehetünk büszkék valamennyien.

Ez ennyire fontos az ön számára?
Nagyon. Kimondhatatlanul fontos. Én végigjártam az építőipar minden stációját a segédmunkástól az építésvezetőn át majdnem mindenen, és amikor építésvezetőként dolgoztam, valami furcsa ellenségkép alakult ki bennem az irodai dolgozókkal szemben. Információk hiányában azt gondoltam ugyanis, hogy az irodai munka láblógázásból és kávézásból áll csupán, miközben az építkezésen télen hideg van, nyáron forróság, a munkának pedig menni kell, ha esik, ha fúj. Pontosan ezért tekintem fontos feladatomnak, hogy emeljem a terepen dolgozók munkájának megbecsülését, és hogy erről ne csupán a fizetés nagysága, de a szakmai és a személyes figyelem is bizonysággal szolgáljon.

Visszatérve az épületre, jól tudom, hogy végleges székháznak szánják, ezért úgy tervezték, hogy akár bővíthető is legyen?
Azt azért nem jelenteném ki, hogy ez lesz az utolsó székházunk, de kétségkívül van benne tartalék jócskán. Hacsak a megvásárolt telek méretét nézzük, lenne hová bővülni. Ha szükséges, akár még három ugyanekkora épülettel is.

Tekintsünk vissza egy kicsit az elmúlt huszonöt évre, a székházakra. Hogyan jellemezné azokon keresztül a Market történetét?
Egy bérelt irodában kezdtünk az Üllői úton, aminek külön érdekessége, hogy húsz évvel később mi bontottuk le az épületet, hogy a helyére felépüljön a Ludovika új campusa. Innen Kispestre, egy általunk épített élelmiszer-áruház emeletére költöztünk, ahol három és fél évet töltöttünk. A harmadik már olyan volt, amilyet nagyjából szerettünk volna. Egy kicsi, de nagyon színvonalas épület a XI. kerületi Bogdánfy utcában, amivel 2002-ben elnyertük Budapest Építészeti Nívódíját is. Itt már kezdett kialakulni a cég imidzse, minden olyan lényeges vizuális és technikai-tartalmi elem, amit meg szerettünk volna fogalmazni önmagunkról. Amikor ezt az épületet is kinőttük, Óbudára költöztünk. A Bojtár és a Kunigunda utca kereszteződésében [most már körforgalom – a szerk.] építettük fel a következő irodánkat 2009-ben, ami valamelyest a korábbi épület leképezése volt, nagyobb méretben. Egy szintúgy rendkívül transzparens, sok üveg felhasználásával készült épület lett, ami kifejezte a cég stílusát, méretét, akaratát. Egy hónappal a beköltözés után beköszöntött a gazdasági válság. Drámain nagy pofon volt. Beköltözöl az új irodádba, és kezdenéd elhinni, hogy mostantól minden nagyon szép és jó, ám a piac hirtelen elkezd zsugorodni, de annyira, hogy egy talpalatnyi hely sem marad, ahol megvethetnéd a lábadat. Nem mondom, hogy könnyű volt feldolgozni, de valahogy kilábaltunk abból is. Amikor azt az épületet az állam megvásárolta az MTVA számára, kényszermegoldásként egy csarnokba költöztünk be, amit több-kevesebb sikerrel megpróbáltunk irodaterekké átalakítani. Minden kellemetlensége ellenére mégis hasznos tapasztalatokat szereztünk arról, hogy százhúsz ember képes-e egy légtérben dolgozni. Talán az addigi közös erőfeszítéseknek is köszönhetően határozottan jó fogadtatásra talált a kollégák részéről, és meglepően jól működött – egészen mostanáig.

Ha már a negyedévszázados évforduló szóba jött, mit vár a Market következő 25 évétől?
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt 25 évben nem csak épületeket, de egy céget is felépítettünk. A Market Építő Zrt. nem csak a kora alapján lépett egyértelműen felnőtt korba. Önállóan, megfelelő szabályrendszer mellett működik, igyekszik profin teljesíteni az elvárásokat. Ebben az értelemben nem lesz változás! Az elkövetkező 25 évben is ugyanilyen módon kívánunk továbbhaladni.
A Market az elkövetkezőkben is egy olyan komoly, meghatározó és stabil vállalatként fog működni, amely kizárólag a teljesítményével vívta ki a vezető helyét és vált fogalommá a magyar építőiparban.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Nívós díjat kapott a BudaPart GATE irodaház

Nívós díjat kapott a BudaPart GATE irodaház

Az Év Tervezett Kereskedelmi Projektje 2019 elismerést kapta az Év Irodája versenyen.

Indul a BMW-gyár felvonulási területének kiépítése

Indul a BMW-gyár felvonulási területének kiépítése

Konténervárost épít a Market Debrecenben.

Építőipari bravúr a Telekom székház

Építőipari bravúr a Telekom székház

Az Év Ingatlanfejlesztése a Telekom székház. Összeszedtük, hogy mi minden teszi azzá. 

Hirdetés