Delfti épület mutat példát az újrahasznosításban

Hogyan lesznek a közgazdasági tézisekből építészeti válaszok?

A körforgásos gazdaság és az építőipar viszonyait járta körül a 2109-es Green Future konferencia, amelyet a HuGBC szervezett. A rendkívül alapos előadásokról két részben számolunk be, következzen az első.

Ma már alapvetés, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás közel hatvan százalékáért az építőipar felel. A nyersanyag kitermelésétől a hulladéklerakóig vezető nyílegyenes modell felett eljárt az idő, vissza kell térnünk az ipari forradalom előtt évezredeken át követett – természetes – folyamathoz, az állandó megújuláshoz. Ehhez új szemléletmód, új szokások, új jogi szabályozók és kreatív módszerek bevezetésére van szükség, ami bátor, innovatív hozzáállást igényel mind a piaci szereplők, mind a politikai döntéshozók részéről. Mit lehet és mit kell tenni? Mik a már bevált vagy ezután tesztelendő jó gyakorlatok? Ezeket a kérdéseket járta körül a 2109-es Green Future konferencia.

Bertha Zsombor, a HuGBC elnöke

Barta Zsombor, a HuGBC elnöke a bevezetőjében elmondta, hogy a legtöbb kitermelt és legyártott anyagot, terméket csak egyszer használjuk, Európában az irodaterek 60%-a üres vagy kihasználatlan, az autók élettartamuk 92-98%-ában helyben állnak, míg ételeink egyharmada a kukában végzi. Egy finn tanulmány szerint, ha az építőipar az anyaghasználat terén átállna a körforgásos modellre, 2050-re több mint 50%-kal csökkenthetné szén-dioxid lábnyomát. Ijedtségre azonban semmi ok, mindez nem jelenti a fogyasztás végét, csak megváltozását.

„Ha már egyszer úgyis gondolkodsz, gondolkozhatsz nagyban is”

– idézte Rem Koolhaast a Holland Királyság nagykövet-helyettese, Efstathios Andreou. Ez az eddigi módon és felfogással nem biztosítható, gyökeres szemléletváltásra van szükség: a hulladék nem szemét, hanem nyersanyag! Hollandia már a 80-as évektől ennek mentén fejleszti gazdaságát, így mára a hulladék újrahasznosításából fedezi energiaszükségletének nagy részét. Ez a modell nem csak környezettudatos, de profitábilis is lehet, egyben rengeteg munkahelyet teremt.

Horváth Bálint: A Nyugatnak magának kell megoldania a problémáját

Az első előadó, Dr. Horváth Bálint, a Kodolányi János Egyetem adjunktusa kifejtette, hogy a Kína évtizedekig élt az újrahasznosítás módszerével, tehát „a kínai árukat szállító konténerhajók a visszaúton a többi ország által termelt szemetet szállították”. Csakhogy az utóbbi években több okból egyre kevésbé működik ez a módszer, ezért a Nyugatnak magának kell megoldania a problémáját. Ehhez át kell váltani a decoupling-ra (lecsatlakozásra): nem kell mindent birtokolni, jobb, ha megosztjuk és közösen használjuk, amit csak lehet. Hollandia újrahasznosítási rátája (80%) hiába példaértékű, ha az a fogyasztói igényekből fakadó nyersanyag szükségletnek még mindig csak a 25%-át teszi ki, a többit elsődleges forrásból kell fedezni.

A cél, hogy minden országban a fogyasztáshoz szükséges nyersanyagból csak annyi származzon elsődleges forrásból, amennyi nem haladja meg az adott ország ökológiai kapacitását (nem generál deficitet).

Igen ám, de hogyan lesznek a közgazdasági tézisekből építészeti válaszok? Erről beszélt a holland Remko Zuidema, a BRIQS Foundation alapítója, aki szerint az építőipari szereplők közül mindenkinek más az érdeke: a befektető a profitot nézi, az ingatlanfejlesztő célja a folyamatok kontrollálása, a használó pedig azt szeretné, hogy az adott ingatlan funkcionális, szerethető, takarékos legyen. Ráadásul a szabályozások is rendkívül sokfélék még az EU-n belül is. Ezeket az igényeket a körforgásos modellben csak úgy lehet összehangolni, ha minden szektor tud valamit felajánlani is, nem csak elvárni a többitől.

Zuidema szerint az emberi munkát alacsonyabb, az építőanyagokat magasabb adóval kellene terhelni, és elősegíteni, hogy több munkaerő menjen az újrahasznosításba. A felsorolt elvekre gyakorlati példát is hozott: bemutatta a Red Rooster delfti épületét. Itt a gépészeti szerelvények nincsenek a padlóba bebetonozva, helyette vázas szerkezetben vezetve, több kiállással alakították ki a vezetékezést, és könnyen kiemelhető padlólapok segítségével, hozzáférhető módon tették lehetővé az egyszerű karbantartást és átalakítást. Ennek köszönhető, hogy jelentősebb költségráfordítás nélkül már háromszor alakították át a belső tereket az aktuális igények szerint. 

A konferenciáról egy második részben is beszámolunk. A konferencia fenti előadásairól bővebben a HuGBC oldalán olvashatsz.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kontyolt tető vs napelem, avagy mire jó egy Települési Arculati Kézikönyv

Kontyolt tető vs napelem, avagy mire jó egy Települési Arculati Kézikönyv

Az építészeti útmutatók útja Írországból Magyarországra és Erdélyen át vissza.

A beton az oka mindennek?

A beton az oka mindennek?

Az Architecture of Emergency konferencia résztvevői azonnali mentalitásváltást és a betonnal való leszámolást sürgetik.

Az előregyártással gyorsított építkezés titkai

Az előregyártással gyorsított építkezés titkai

Milyen műszaki megoldásokkal válaszol az építőipar a szakemberhiányra?

Hirdetés