Gyetvai Géza építész a fejlesztés alatt álló Észak-Buda Városközpont campus-koncepcióról.
Gyetvai Géza ingatlanberuházó építész neve nem ismeretlen a fővárosi ingatlanpiac számára: 2018-ig a Gyetvai Fivérek Zrt. egyik névadó tulajdonosa volt, amely elsősorban budai beruházásaival vált ismertté a piacon, munkáikért a FIABCI nemzetközi ingatlanfejlesztési nívódíjat kétszer is elnyerték, 2003-ban a Zsolt Udvar épületegyüttes tervezéséért és megvalósításáért, 2006-ban a Balatonfüred Alba Villa apartmanház létrehozásáért. Jelenleg saját cégcsoportját irányítja, amelyben az iroda- és társasházkezelés ugyanúgy megtalálható, mint a tervezés vagy a beruházások projektmenedzsmentje – interjúnk az OCTOGON magazin 168-as (2021/4-es) lapszámából.
Az Észak-Buda Városközpont koncepcióját itt ismerheted meg
A szakmai közönség számára a Gyetvai Fivérek Zrt. kapcsán cseng ismerősen a neve, de már saját cégcsoportját irányítja. Ezek szerint kivált a Gyetvai Fivérek Zrt.-ből?
Igen, a testvéremmel 2016 óta külön utakon járunk, egyszerűen már más üzleti elképzeléseink voltak. Életpályánk kezdete óta együtt dolgoztunk, mindkettőnkre ráfért már, hogy a saját fejünk után mehessünk.
Cégeimmel több szegmensben jelen vagyok, az irodapiacon Buda-Office a bérbeadói oldalon van jelen, az ingatlanfejlesztésekre a Budareal.com-ot, a társasházak kezelésére a Buda-Porta Kft-t hoztam létre, és most SKETCH ARCH néven alapítottam építész irodát. Célom, hogy a többlábon álljon a szervezet, a statika, az statika. Munkánk része, hogy igyekszünk új beépítési javaslatokat letenni a tulajdonosok felé, és saját beruházású fejlesztésekkel jelen lenni a fővárosi ingatlanfejlesztésben.
Az ön édesapja is építész volt, a Heves megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat igazgatójaként dolgozott a rendszerváltás előtt, majd a rendszerváltás után ingatlanfejlesztésbe fogott. Családi tradíció az ingatlanfejlesztés?
Közben azért voltak mélypontok: egy életpálya ritkán zökkenőmentes, és édesapám szakmailag hiába volt sikeres, nem lépett be a pártba és távol tartotta magát a politikától, de támadhatóvá vált. Hátország nélkül aztán ennek lettek negatív következményei. De mivel jó esze volt és kiváló irányító volt, ezért többször is újrakezdte.
Emlékszem, a hatvanas-hetvenes évek divatos autós-kirándulásai közben, hogy úticélunk nem egy kilátó, vagy természeti érték volt, hanem azt néztük vele együtt hol, milyen épületnek lenne jó helye. Ugyanakkor a technokrata szempontok mellett, már az a saját utam, hogy egy befektetésen nem lehet öncélúan nyerni, a közösségnek is profitálnia kell a munkából.
Ma is ilyen szemmel járok, és a win-win helyzeteket keresem. Amikor a környék legrosszabb ingatlana az egyik legjobbá válik, máris mindenki nyert. A környékbeliek minőségileg jobb lakókörnyezetet, a befektető pedig egy nyereséges üzletet remélhet. Vagy például a köz javát szolgálta a Mozimúzeum kezdeményezésünk Pasaréten, a Pasaréti Filmgyár helyén, Makk Károllyal, Bacsó Péterrel együtt munkálkodva. Fájó pont, hogy ez egy azóta is hiányzó intézmény.
Az itt olvasható campus-koncepció egy hatalmas feladatnak látszik, sokféle kompromisszummal.
Az természetes, hogy kompromisszumok nélkül aligha lehet és nem is kell egy ilyen horderejű beruházást megvalósítani. Csak így érezheti minden érintett magáénak a komplexumot.
Jól gondolom, hogy a campus-koncepció időzítése nem független a most zajló felsőoktatási modellváltástól?
Pedig teljesen független. Inkább arról van szó, hogy érdekes módon hazánkban a beruházások furcsa fluktuációban érnek el egy-egy területet. Volt, hogy tömegével épültek a benzinkutak és most Európa legszebb kúthálózatával büszkélkedhetünk. Négy-öt év alatt telítődött piac. Vagy ilyenek a szálloda, a fürdőfejlesztések, vagy a sportfejlesztések és amikor már telítődik a szegmens, akkor a beruházások átnyergelnek más területekre. Modern, a mai igényeket kielégítő intézmények nélkül versenyhátrányban vagyunk más országok egyetemeihez képest.
Szerintem a campus-fejlesztések ideje is el kell hogy jöjjön.
A 21. századi technológiákat nem lehet több mint fél évszázados, ablakklímás tantermekből hitelesen továbbadni. Itt is verseny van, számos nemzetközi fejlesztésről tudunk, mert az ebbe beletett pénz is megtérül, de a tudásba fektetni minden kérdésen felül áll.
Illetve persze a helyválasztás is determinálja az ingatlanfejlesztést. Ez a terület analízisünk alapján tökéletesen alkalmas és kívánatos a beruházás megvalósítására. Építészként azt látom, hogy vagy egy városközpont, vagy egy campus az ideális választás és a legjobb megoldás ezen a területen. Hiszem, hogy a befektetésnek gazdaságosnak kell lennie, de közben a közjót is szolgálnia kell. A campus esetében egy bejárható, zöld, üde ligetekkel tarkított, harmonikusan beépített terület a jelenlegi rozsdaövezet helyett eleve nyereség a városrész számára, a közlekedési csomópont problémáinak megoldása pedig régi adósság a kerületben.
Miért pont campus és nem valami más?
Több területre fókuszáltunk a kezdetektől. Természetesen már most is léteznek más, egyéb gazdasági hasznosításra vonatkozó számítások, elképzelések, melyek inkább a városközpontba beletartozó közellátási, kereskedelmi és kulturális funkciókra, és a helyben hiányosnak mutatkozó munkahelyteremtésre vonatkoznak. De a város és a közösség és – amennyiben erre reális esély mutatkozik, – akkor a befektetők számára is szakmailag a campus is egy kiváló lehetőség. A feleségem a BME Építészkaron dékánhelyettesként dolgozik és két fiam is egyetemen oktat, de a tágabb családban is számos egyetemi oktató van, ismerem a problémákat, és nyilván ott motoszkál az ember fejében a lehetséges megoldás.
Említene egy ilyen konkrét megoldást, hogy mit értünk ezalatt?
A campus például könnyen átalakítható, változtatható alapterületű flexibilis terekkel operál a fix alapterületű előadók helyett. De a tervezői kialakításnál szempont és fontos javaslat, hogy konferenciák, nagyobb léptékű szakmai események megrendezésére is alkalmas legyen az épületegyüttes, a 2000 férőhelyes három teremből összenyitható nagyelőadóval. Vagy hogy az egyetem szerves részei legyenek a kollégiumok, angolszász, vagy ha úgy tetszik távol-keleti mintára. Ezek üresjárat nélkül üzleti alapon kiadható apartmanok is egyúttal.
Nem tisztem ezt pontosan elemezni, de tapasztalatom, hogy ma a nagy budapesti egyetemek nem tudnak szállást biztosítani a fizetőképes, igényes külföldi diákok számára. Miért kell ezt a hasznot külső feleknek átadni, amikor az egyetemhez is kerülhetne a bevétel? Hiszem, hogy egy gazdaságilag is optimális modellt sikerült létrehozni. Jelenleg csupán egy koncepcióról beszélünk, azon belül viszont egy nagyon ígéretes, átgondolt koncepcióról.
Persze befektetőként pontosan tudom, hogy minden elképzelés végül csak annyit ér, amennyit meg is valósítanak belőle.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
