Az Orczy-kert rekonstrukciójáról beszélgettünk Szloszjár György tájépítésszel.

Budapesten különösen kevés műemléki védettségű történeti kert, park található, közülük az egyik az Orczy-kert, ami a Ludovika Campus-projekt keretében újult meg. Hogy mit is nevezünk Orczy-kertnek, milyen értékei vannak, és hogy mi lett volna ha… többek között ezekről is beszélgettünk Szloszjár György tájépítésszel, a Garten Studio Kft. vezető tervezőjével.

Orczy-kert rekonstrukció - fotó: Bujnovszky Tamás

A Kerttörténeti Tudományos Dokumentációban az áll, hogy a Ludovikához kapcsolódó kert önmagában is műemlékként védett. Mit jelent ez a gyakorlatban a tájépítész számára?

SzGy: A műemléki védettség jelentette a vezérfonalat az Orczy-kertnél. Viszonylag kevés történeti kertünk van Magyarországon – a legtöbb inkább kastélyhoz kapcsolódik, azzal együtt élvez védettséget, vagyis egy „saját jogán” védett park, ráadásul Budapesten belül különösen nagy érték. Sajnos a kezelése során ez nem tükröződött, a terület – bár népszerű volt – erodálódott, a zöldfelületet vegyes beépítés határolta. Két út állt a beruházó előtt: vagy lebontja ezeket az épületeket és utána rehabilitálja a kertet – visszaállítva az eredeti nagyságát –, vagy ezeken, a kerttől már elvett területeken új beépítések történnek. Az utóbbi gondolat mentén valósult meg az NKE beruházás, így a történeti kertként nyilvántartott park határa az új Szabályozási tervben beljebb húzódott. Bár tájépítészként érthetően a nagyobb mértékű rekonstrukciót is támogattuk volna, az egységes intézményi funkció, az új épületek megjelenése bizonyos védelmet is nyújt, és intimitást kölcsönöz az Orczy kertnek.

Mit jelent a tájépítészetben az, hogy egy kert, egy park műemléki védettségű?

SzGy: Ahogy az épületeknél, úgy a kertépítészetben is megvoltak a meghatározó stíluskorszakok: barokk kert, tájképi kert, utóbbin belül a szentimentális kertek, még korábban a reneszánsz vagy kolostorkertek. Itt nem csak a növényanyagra kell gondolni, legfontosabb a kertek szerkezete, építményeik, úthálózatuk, burkolatuk, anyaghasználati sajátosságaik, díszeik, szobraik stb. Ezek a kertek, parkok egy épülethez hasonlóan komponált, szerkesztett terekkel, tengelyekkel rendelkeznek. Azoknál indokolt a műemléki védettség, ahol ezek a szerkezeti és épített elemek föllelhetők, kutathatók, megtalálhatók, illetve jól dokumentáltak. A műemléki védettség ezt a komplexitást hivatott megóvni. Az Orczy-kert a stiláris jellegzetességei alapján tájképi stílusú kert. Ahogyan például a Városliget, az Orczy-kert sem spontán kialakult, hanem tervezett park volt.

Melyik korszakot kellett a leginkább figyelembe venniük a rekonstrukció során?

SzGy: Nyilván ez a típusú tervezés egy kicsit „ingoványosabb”, mint egy épületnél, de azért a mi munkánk is úgy kezdődött, hogy a korabeli, különböző korszakokból fennmaradt terveket tanulmányoztuk, az ábrázolásokat alávetítettük a jelenlegi állapotnak. Megkerestük az egyezéseket, igyekeztünk az útvonalrendszert úgy igazítani, hogy az történetileg hiteles legyen. Több korszak volt. Már a Ludovika Akadémia előtt több évtizeddel létrejött a park, ez a korszak jelentette a kert egyik fénykorát. (A terület tulajdonosának, Orczy Lőrinc bárónak a fia, László 1750-1807 között hozta létre itt a korabeli Pest legnagyobb és legszebb angolkertjét, ami az 1830-1836 között megépült Mária Ludovika Magyar Hadi Tanoda, utóbb Ludovika Akadémia épülethelyének kitűzéséig nyilvános parkként működött – a szerk.) Idézve a szerzők, Dr. Fatsar Kristóf és Klagyivik Mária átfogó, számunkra sorvezető kerttörténeti dokumentációjából: „az Orczy-kert tehát nem egyszerűen a Ludovika környezete volt, hanem éppen fordítva: a kerthez épült fel az akadémia épülete.” Tehát a kert meghatározó, iránymutató volt a Pollack-féle Főépület tervezésekor, melyet egyébként nem a parkba, hanem a park mellé, annak határára építettek. Végül ez volt az az érett korszaka a kertnek, amit meg lehetett célozni a tervezésnél.
 

Szloszjár György tájépítész az Orczy-kert rekonstrukciójáról. Az interjú megjelent az OCTOGON Magazin Ludovika Campust bemutató különszámában


Mit nevezünk Orczy-kertnek? Hol vannak a határai: ahol a kerítések láthatók ma, vagy az épületeket is beleértjük?

SzGy: Az Orczy-kert – úgy gondolom, – akkor volt az épületével egységes park, amikor még csak a Főépület állt. Tulajdonképpen akkor lehetett azt mondani, hogy van egy park és a parkban áll egy épület. Ma úgy határozhatjuk meg a kert pozícióját, hogy vannak a campus épületei, amelyek közrefogják az Orczy-kertet. Noha patinás, védett épület, de szerintem már a 20. század elején épült Lovarda sem tartozik az Orczy-kerthez, nem tekintem a kert részének. Magának a Ludovika térnek is a kerttől független, önálló, hiteles történeti szerkezete van, melyet igyekeztek is visszaállítani (még ha helyenként az Orczy-kert Ludovika előtti részének is nevezik). De ennek az esetében sem beszélhetünk teljes történeti rekonstrukcióról, éppen úgy, mint az Orczy-kert esetében sem.

Miért nem?

SzGy: Mert ahhoz egy részletesebb kertrégészeti kutatás kell, ami itt nem történt meg, és funkcionális értelemben is tiszta program szükséges (nem fér bele például a rönkjátszótér vagy a kalandpark megtartása a védett területen belül). Ezért inkább rekonstrukciós célú megújításról beszélhetünk, amely alapvetően a tudományos dokumentáción, levéltári adatokon, ábrázolásokon, fotókon alapszik, de figyelembe veszi a parkhasználattal kapcsolatos beruházói/üzemeltetői döntéseket is. Minden kertstílusnak az egyik legnagyobb történeti értéke a szerkezete, és épp a kertrégészet hivatott arra, hogy feltárja, pontosan beazonosítsa ezt – például az útvonalakat, az alkalmazott anyagokat, kerti elemeket. Ma a szélesebb, térkő burkolatú sétány, a Campus körút jelöli ki nagyjából a történeti kert határát. A modernebb építészeti beavatkozások ezen a határon kívül történtek meg, kivéve a Csónakda épületet, amely új elem a parkban.

Hogyan sikerült összekapcsolni a fejlesztés eredményeként a „rekonstrukciós céllal megújított” történeti kert jelleget a mai igényeknek megfelelő, modern közpark funkciókkal?

SzGy: Ez minden történeti kertnél kihívás, és sajnos muszáj egy-két árnyvonalat is húznunk az összképbe. Ahogy mondtam, a szerkezet nagyon fontos. A tájképi kerteket nagy tisztásokkal, körötte „sűrűségekkel”, átlátási pontokkal, tóval alakították ki. Ez azt jelentette, hogy a növényállomány nagyon szerkesztett, komponált volt: tudatosan hagytak nyitott részeket, és két fás állomány között olyan átlátásokat, ahonnan séta közben föltárul egy épület vagy romantikus parkrészlet. Az Orczy-kert is ilyen tájképi kert volt, ami viszont az évtizedek alatt beerdősült: a faállománya nőtt-nőtt, valaki ültetett mondjuk egy emlékfát, a magoncokból méretes példányok lettek stb. Egy ilyen kert-vagy parkrekonstrukciónak szakmai szempontból az lenne a feladata, hogy az egykorvolt szerkezetet visszaállítsa. Ez jelentős számú fa kivágásával is jár, nyilván ezek pont nem a történeti fák volnának. Hiszen az lenne a lényeg, hogy megkülönböztessük azokat, amelyek odavalók, esetleg az eredeti korszakból marad idős – vagy legalábbis az eredeti térszerkezetet követő – példányokat azoktól, amelyeknek semmi közük a park eredeti geometriájához. Most erre nem volt lehetőségünk. Ha kimegyünk az Orczy-kertbe, és épp nem a tavon vagy a nagyréten vagyunk, olyan, mintha egy erdőben sétálnánk. Hogy ez így maradt, annak több oka is van. Szitokszó lett például mára a fakivágás, így gyakorlatilag nem – illetve alig – lehetett szakmailag indokolt lépéseket tenni a történeti parkszerkezet érdekében. De a történeti határon belül kerültük az éppen divatos, „trendi” megoldásokat. Itt vannak a legnagyobb zöldfelületek, rehabilitáltuk az íves vonalvezetésű sétányrendszert, itt a megújított tó, a szobrok, ezekben túl sok modern elem nincs. Rekonstruálandó épület, amelyet rajzok vagy épületmaradványok alapján lehetett, kellett volna rekonstruálni, nincs. Az útvonaltervezésben, bútorozásban, növényvilágban, kerti elemekben a jelenlegi Orczy-kert nem akarja fölülírni a régi, történeti réteget. És ami fellelhető volt, azt igyekeztünk hitelesen helyreállítani.
 

Orczy-kert rekonstrukció - fotó: Bujnovszky Tamás


Lehet tudni, hogy az egykori Orczy-kertnek mikből állt a növényállománya?

SzGy: Nem álltak rendelkezésünkre eredeti növénylisták, mert nem volt erre vonatkozó levéltári forrásunk, illetve maga a növényállomány is folyamatosan változott az elmúlt 200 évben. Ami leginkább előfordul a történeti kerteknél az egy-egy rendelés, vagy, hogy valamilyen díszkertészetből beszállítottak ezt-azt, de komplett növénylistákat ritkán találni. Inkább arra lehet hagyatkozni a növényfajtákban, hogy mi jellemző az adott időszakra. Az Orczy-kertben nagyon keveset lehetett ültetni az erdősödés miatt. A kevés kivétel között van például a Lovarda területe, ahol korábban egy járműtelep működött, talajszennyező ipari tevékenység folyt, ezért a területet először kármentesíteni kellett, így teljesen fátlan volt.

Milyen szobrok, kertdíszek maradtak meg eredeti állapotukban, és melyeket alkottak újra?

SzGy: Volt egy szoborprogramja a kerttörténeti dokumentációnak, amely „végigment” a szobrok történetén is, és hogy mit érdemes visszahozni erre a területre. A területen állt szobrok helyben maradtak, egyetlen új, a Kossuth szoborcsoport került be egy korábbi mellszobor helyére, de nem a Kerttörténeti Tudományos Dokumentáció vagy a stúdiónk tervei, hanem a megbízó igénye alapján.

Olvastam valahol, hogy a régi szivattyúházból kápolnát terveznek kialakítani…

SzGy: Pontosabban az volt az elképzelés (még Zoboki Gáborék ötlete), hogy nem az eredeti, 1888-as tervek alapján épült protestáns kápolnát építik vissza, hanem a funkciót költöztetik vissza, csak mai építészeti megfogalmazásban. Végül erre nem lett pénzügyi forrás, mint ahogyan a kerttörténészek által javasolt patakrekonstrukcióra sem. Arra sem jutott már a keretből, hogy a nagyréten automata öntözőrendszert alakítsunk ki, egy talajcsap-rendszer van, amelyről slaggal lehet locsolni a növényzetet. Az erdős részeken a sűrűség és az árnyékos területek miatt ez alapvetően rendben is van, de a nagyréten kifejezetten fontos lenne kialakítani az elmaradt öntözőrendszert. De nemcsak erre, hanem persze az utólagos, ötletszerű beültetések elkerülésére, a belső, murvás utak karbantartására, vagyis a gondozásra is nagyon odakellene figyelni a jövőben. Talán egy átgondolt, hosszú távú ápolási terv megvalósításával az Orczy-kert egyszer visszanyerheti eredeti tájképi szerkezetét is.


A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON Magazin Ludovika Campust bemutató mellékletében. 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Egyre több, befektetési célból vásárolt budapesti ingatlan tulajdonosa gondolkodik az eladáson

Egyre több, befektetési célból vásárolt budapesti ingatlan tulajdonosa gondolkodik az eladáson

Az ingatlan.com becslése szerint 4-5 ezer lakásnál jöhet szóba ez a lehetőség.

Három évvel ezelőtti szintre estek az albérlet árak

Három évvel ezelőtti szintre estek az albérlet árak

Országszerte 6,4 százalékkal csökkent a kiadó lakások bérleti díja augusztusban az egy évvel korábbihoz képest.

Bogárhoteleket telepített egy magyar képzőművész Budapesten

Bogárhoteleket telepített egy magyar képzőművész Budapesten

bug hotel az áttelelő vagy menedéket, fészket kereső rovaroknak nyújt menedéket.

Hirdetés