Málnai Béla (1878-1941) – a második világháború előtti évtizedek stílusváltásai egy építészpálya tükrében

A ’30-as években a Bauhaus tanulságai eljutottak Magyarországra is, és fokozatosan érvényt szereztek az újfajta építészeti szemléletnek. Miközben a hatalom megbízóként továbbra is a „stílusban tervezést” preferálta, a felvilágosult polgári megbízók sorra építtették modern stílusban a bérházakat, családi villákat.

Bimbó utca, Tér és FormaKilátó, Tér és Forma

A Napraforgó utcai modern családi házas lakótelepet a kezdeményezői mintának szánták, a kor számos jeles építésze részt vett a tervezésében, még a hivatalos neobarokk mestere, Wälder Gyula is. Málnai Bélának azonban nem áll itt háza, pedig 1932-től már ő is kizárólag modern társasházakat tervezett. Modernizmusának előfutára első – és egyetlen – mérnöki szerkezete, az előző részben említett „Citadur” betonból épült kilátó a BNV-n, 1932-ben. Modern bérházai esetében is igaz, hogy mint hagyományos iskolázottságú építész, homlokzatokat komponál, csak épp díszek nélkül,– a modernizmus új esztétikáját formai és nem térszervezési problémaként kezeli.

A modern gondolkodás elválaszthatatlan jellemzője egyfajta dinamizmus, feszültség, kísérletezés – Málnai késői építészete nem ilyen. Nyitottsága, rugalmassága révén felismei és elismeri, hogy ez a jövő, átveszi a korszerű formákat, de klasszikus iskolázottsága folytán a modernet is inkább formanyelvként kezeli és alkalmazza, valódi tartalmáig, a szabad térszervezésig nem jut el.

Fiát azonban Le Corbusier-hez küldi tanulni. Nagy gondot fordít a részletekre, ahogy korábban is, stílusoktól függetlenül, és ebben az időszakban is megemlíthető a belsőépítészet elsőbbsége – Ostrom utcai, rendkívül egyszerű, mondhatni sablonos házában a külső színvonalát messze felülmúló kapualj található, elegáns részletekkel.  

Szemere utca 8. Fotó: Kis Ádám / Lechner TudásközpontSzemere utca 8. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

Budapest újonnan beépülő körzeteiben mindenütt ott hagyta kézjegyét, modern társasházai – a Bimbó úton, Kitaibel Pál utcában, Attila úton, Pozsonyi úton, Tátra utcában jó formaérzékkel és nagy mesterségbeli tudással komponáltak, de nem hökkentenek meg egyediségükkel. A lakóházépítészetben puritán funkcionalizmus jellemzi Málnait, aki mindig is hajlott rá, hogy gazdaságosan építsen. Ez időben tervezett családi villái esetében ugyanakkor továbbra is a megbízói igényeknek megfelelő, olaszos árkádos házak dominálnak. Kiemelkedik Szemere u. 8. számú bérháza, amely félig-meddig középület, földszintján az Ügyvédi Kamara helyiségeivel. Klasszikus arányú homlokzat-tagolásában, kőburkolatos, dísztelen eleganciájában, finom kovácsoltvas rácsaiban mintha a premodern támadt volna fel, és egyúttal illeszkedik a negyed meghatározó, klasszicizáló modern karakteréhez. Modern munkáit is közli a Magyar Építőművészet, maga is visszatér a lapszerkesztéshez, 1939-ig a MÉ munkatársa. 

Utolsó munkáját, a meglehetősen egyszerű megjelenésű Ürömi utcai bérházcsoportot már fiával együtt jegyzi. Bár újítóként nem volt jelentős, a kortársak, sőt az utókor szemében is „Valaki” maradt – ezt bizonyítja Fischer József 1943-ban, két évvel Málnai halála után megjelent elemző cikke, valamint az, hogy halála után egy évvel, 1942-ben az Országos Iparegyesület „Jövő Budapestje” című kiállításán Málnai László mellett Málnai Béla terveit is bemutatták. Fischer a Tér és Formában a 20. század első három évtizedének eredményeit bemutató válogatásában szerepelteti a Nádor utcai bankházat is – melynek jelentőségét az építészettörténet azzal ismerte el, hogy elsőként vette fel a huszadik századi műemlékek közé. 1978-ban születésének századik évfordulójáról számos országos napilap megemlékezett.

Kitaibel Pál utca, Tér és FormaTátra utca 25., Tér és Forma

Málnai teljes életműve – amellett, hogy stílusváltásaiban nyomon követhetők a huszadik század szellemi és esztétikai változásai – arra is példa, hogy mihez kezdhetett egy olyan építész, aki egyaránt elkötelezett volt az építészet szépsége és hasznossága iránt.

1937-ben, még életében így méltatta egy ismeretlen kritikus a Színházi Élet oldalain: „Málnai Béla kiváló műépítészünk(…)— lírikusa ennek a hatalmas építészeti gárdának, amely nem szégyell visszapillantani a velencei stílus századokat álló nemes törekvéseire sem. Vonalvezetését szigorúság és nyugodtság jellemzi, munkája szuggesztív, színes és hangulatos…” 1941-ben hunyt el, munkásságáról a ’70-es években jelent meg nagyrészt a premodern és modern korszakára koncentráló kismonográfia (szerzője Mendöl Zsuzsa). Házai részletes adatokkal és fotókkal ezen a linken tanulmányozhatók.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Magyar építészek is pályázhatnak az AADIPA műemlékes díjára

Magyar építészek is pályázhatnak az AADIPA műemlékes díjára

Negyedik alkalommal lehet pályázni az AADIPA nemzetközi díjra, amely a kortárs építészet és az épített örökség viszonyait vizsgálja.

Szociális bérlakásokat tervezett egy régi laktanya területére a Debreceni Egyetem hallgatója

Szociális bérlakásokat tervezett egy régi laktanya területére a Debreceni Egyetem hallgatója

A cél az otthonhoz jutás és a közösségben maradás.

Hirdetés